2007. 11. 18.
Vajon az alkoholizmusra való hajlam a génekben rejtőzik? Létezik, az, hogy az ideggyengeség, amely a szenvedélybetegségek előidézője, a gének összjátéka?
Nem rég derült ki: nagyanyám egyik rokona is iszik. Illetve már jár orvoshoz, kezelik. Ő is látszólag rendes családban él. Nagyanyámmal nagyjából egyidős. Igazán ő sem szenvedett semmiben sem hiányt, tudtommal. A férje még most is mellette van, ahogy a lánya és az unokája is.
Szóval elképzelhető, hogy az alkoholizmus öröklődik. Hogy sutba vághatjuk a behaviourista elméleteteket, és minden a gének szintjén dől el? Hogy hiába él rendezett körülmények között valaki, ha a génjeiben kódolva van a szenvedélybetegségre való hajlam, akkor nincs mit tenni? Vagy megelőzhető mindez? Ha én tudom, hogy a családomban nem egyszer előfordult már alkoholista, akkor ha odafigyelek, ha odafigyelnek rám, akkor hiába vagyok mondjuk én is "kódolva", nem válok mégsem az ital rabjává? Ha viszont a "hibás" gén a hunyó, akkor nem is haragudhatok az alkolholista nagyanyámra, hiszen "genetikai betegségben" szenved? Nem tehet az ideggyengeségéről? Ha a gének miatt van mindez, akkor pszichiátriai úton csakis gyógyszerrel lehet segíteni, lelkiekben egyáltalán nem? A tapasztalatok csak azt mutatják, ha nincs gyógyszer, nincs leszokás?
Egy genetikus biztos azt mondaná, hogy ez több faktoros dolog: egyrészt hajlam, másrészt az életkörülmények. Csakhogy nagyanyámnál nem látom hol lennének azok a körülmények, amelyek a hajlamot igazi szenvedélybetegséggé alakítanák. Sosem volt rossz élete, még a nagy szocializmusban sem. Balatoni telek, nyaralások három évente külfölfdön, rendszerváltás után még gyakrabban. Nagyapám sosem bánt vele megalázó módon, nem verte, nem csalta meg, segített a háztartásban is, úgy érzem, mindent megtett érte.
Szóval gének?
